vissza a cikkekhez

Vírus hepatitis

2009-09-21


Hepatitis C vírus vérrel, szövetnedvekkel terjedhet.

A vírus-hepatitis megnevezés különböző vírusok által okozott fertőző májártalmak gyűjtőneve. Az egyes vírusok és az általuk okozott kórképek különböznek egymástól, azonban vezető klinikai tüneteikben hasonlóak. A jelenleg ismert hepatitis vírusokat A-tól G-ig jelzik, azonban még korántsem ismert valamennyi kórokozó. Terjedésük alapján két fő csoport különböztethető meg. Az A- és E-vírusok a tápcsatornán keresztül, a többi kórokozó vérrel, illetve testnedvekkel terjed. Az általuk okozott betegség a kórokozóról kapta nevét.



A-, E-vírus hepatitis (járványos májgyulladás)


A májgyulladás e formáit a Picornavírus család egyik legellenállóbb kórokozója, a Hepatitis-A vírus (HAV), valamint a Calicivírusok családjába tartozó Hepatitis-E vírus (HEV) okozza. A betegséget a beteg és a tünetmentes fertőzött személy székletével szennyezett kéz, tárgyak, élelmiszerek, ivó- és fürdővíz terjesztheti. A HEV esetében a fertőzött terhes nők a magzatot a méhlepényen keresztül is fertőzhetik. A beteg már a lappangási idő (A-típusnál ~28-30, E-típusnál ~26-40 nap) második felétől fertőzőképes, a vírust legnagyobb számban a tünetek megjelenése előtti napokban üríti székletével. A fertőzőképesség a sárgaság megjelenése után néhány nappal (HEV esetében 2 hét múlva) megszűnik. Kórokózó-ürítés nem marad vissza és krónikus fertőzés sem alakul ki.

 


A rendszerint hirtelen kezdődő tünetek a néhány napig tartó láz, elesettség, étvágytalanság, sárgaság. A HAV Magyarországon főként a gyermekkor, tünetmentes vagy enyhe lefolyású, heveny betegsége. A higiénés körülmények javulásának köszönhetően egyre kevesebb gyermek esik át az A-vírus okozta fertőzésen, így felnőtt korúkra is fogékonyak maradnak. Ebben a korban azonban gyakoribb a sárgasággal járó, elhúzódó, súlyosabb lefolyású kórforma, és idősebb korban, valamint fennálló krónikus májbetegség mellett halálos kimenetelű is lehet. A HEV hasonló klinikai tüneteket okoz.

 

A betegség megelőzésében alapvető fontosságú az általános higiénés rendszabályok betartása, ezen belül is a legfontosabb a kézmosás. A vélhetően beteg vagy fertőzött személlyel kapcsolatba kerültek gyors védelmére a betegségen átesettek vérplazmájából készített passzív védőoltást, ún. gamma-globulint alkalmaznak, mely azonnali védelmet biztosít, azonban nem akadályozza meg a vírusürítést. A megelőzés többnyire aktív immunizálással történik. Főként azoknak a személyeknek javasolt, akik hosszabb időre utaznak olyan országba, ahol a betegség honos és a rossz higiénés körülmények miatt nagyobb a turisták fertőződésének veszélye. A hatékony védelem az oltás beadását követő 10 nap elteltével alakul ki, ezért ezt figyelembe kell venni az oltás időpontjának megválasztásánál. Az E-vírus ellen aktív védőoltás nem áll rendelkezésre.

 

 

B, C, D és G-vírus hepatitis


E csoport kórokozói a Hepadnavírus családba tartozó Hepatitis-B vírus (HBV), a Flavivírus családba tartozó C-(HCV), D-(delta-ágens) és G-vírus (HGV). A fertőzés forrásai az akut és a krónikus betegek, valamint a tünetmentes vírushordozók.

 

 

Hepatitis B

 

Vér, vérkészítmények, szövetnedvek, váladékok (ondó, hüvelyváladék, nyál) terjesztik, így szexuális úton, valamint igen kis mennyiségű vér kontaminációja útján (bőrsérülések, közös borotva, fogkefe, törülköző használata, tetoválás, intravénás drog-használat, akupunktúra, tetoválás, véletlen tűszúrásos sérülések, szervátültetés) történik a fertőződés. Különleges jelentőségű a vírushordozó anyák újszülötteinek szülés során elszenvedett fertőzése, mert kb. 90 százalékban a gyermekből vírushordozó vagy krónikus májbeteg felnőtt lesz, és ők a fertőzések fő forrásai.

 

A fertőzés lappangási ideje 45-180, leggyakrabban 60-90 nap. A fertőzőképesség időtartama a lappangási időben, rendszerint több héttel a tünetek megjelenése előtt kezdődik és a heveny tünetek lezajlásáig tart. A tünetmentes hordozók és a krónikus betegek évekig, akár életük végéig fertőzőképesek lehetnek.

 

A sárgasággal (icterussal) járó akut hepatitis B kórlefolyása 4-6 hétig is eltart, a lábadozás 2-6 hónap is lehet. A betegség lassan kezdődik, rendszerint láz nélkül. A bevezető szakban a betegnél fáradtság, izületi fájdalmak, étvágytalanság jelentkezik, majd ezt követően a sárgaság. Akut szövődménye a májsorvadás, ami halálos kimenetelű lehet. A fertőzés krónikussá is válhat. Késői következménye a májzsugor (cirrózis) és a májrák.

 

Megelőzésében különösen fontos a véradók, vérkészítmények, sejt-, szövet-, szervdonorok, terhes nők szűrővizsgálata, a kórház-higiénés rendszabályok szigorú betartása és ellenőrzése, az egészségügyi dolgozók oktatása.

A biztonságos szexuális élet, az alkalmi partnerek kerülése, kondomhasználat, tetoválás, akupunktúra kapcsán megfelelően fertőtlenített eszközök használata, a közösen használt borotva, fogkefe kerülése, ismeretlen személyek vérével történő szennyeződés megelőzése segít a fertőzés elkerülésében.

 

A hepatitis B elleni aktív védőoltás az egészségügyi dolgozók, művese kezelésben részesülő betegek, vérzékenyek, és szexuális magatartásuk miatt fokozott fertőzési veszélynek kitett személyek, intravénás kábítószer-élvezők számára, továbbá azon külföldi országokba utazóknak javasolt, ahol a hepatitis B előfordulása jelentős.

 

Tartós védelmet csak a megfelelő időben beadott 3 oltás biztosít. A védőoltás legalább 5 évre teljes védelmet nyújt. Mára a vakcina a gyermekkori oltási program része, a 14 éves korosztály számára kötelező és ingyenes. Az oltás enyhe, gyorsan múló mellékhatásai lehetnek az átmeneti bőrpír, duzzanat, általános tünetként hőemelkedés, bágyadtság, csekély láz, fáradékonyság, enyhe ízületi panasz. Oltási ellenjavallat a magas lázzal járó betegség és az oltóanyag komponenseivel szembeni esetleges túlérzékenység. Terhesek oltása, mint általában nem javasolt, de nagy fertőzési veszély esetén elvégezhető. HBV-hordozó édesanya újszülöttjét aktív és passzív védőoltásban egyaránt részesítik.

 

 

Hepatitis C

 

A C-vírus vérrel, szövetnedvekkel terjedhet, azonban a B-vírusnál sokkal kevésbé fertőző. A vérkeringésben a C-vírus száma általában alacsonyabb, mint HBV esetén, ezzel magyarázható, hogy az anyáról gyermekre való átvitel és a szexuális terjedés ritkább. A betegség 14 - 180 napos, leggyakrabban 6-9 hetes lappangási idő után lép fel és többnyire enyhe lefolyású, sárgaság csak az esetek kis hányadában figyelhető meg. A fertőzöttek 75-90%-ában tünetmentes vagy tünetszegény vírushordozás alakul ki. Gyakori, csaknem 80 százalékos a betegség krónikussá válása és ez májzsugorodáshoz vezethet. A HCV rendkívüli mutációs készsége miatt hatásos védőoltás jelenleg még nincsen.

 

 

D(elta) hepatitis

 

A delta ágensnek is nevezett vírus csak a HBV-sal együtt képes megfertőzni a májsejteket, így utóbbi kivédésével a D-vírussal történő fertőzés is megelőzhető.

 

 

Hepatitis G

 

A hepatitis G-vírust különböző májbetegségekben és egészséges véradókban is megtalálták, klinikai jelentősége azonban még nem tisztázott. Gyakran társul B- és C- vírusfertőzéshez, ennek klinikai képét, kórlefolyását azonban nem módosítja.

 

 

Kezelése


Az akut esetek többségében nincs szükség különleges terápiára, pihenés, könnyű vegyes diéta javasolt. A kórházi elkülönítést a diagnózis felállítása és a beteg állapota, valamint az esetleges szövődmények megelőzése teheti szükségessé. HBV-fertőzés esetén alfa-interferon vagy lamivudin kezelés jön szóba. A krónikus hepatitis C általános terápiája az alfa-interferon-ribavirin kombináció. A C-vírus okozta végstádiumú májzsugorban felmerülhet a májátültetés. A transzplantációt követően a fertőzöttség nem szűnik meg, enyhe krónikus gyulladás alakulhat ki, mely az életkilátásokat azonban általában nem rontja. A virális gyógyszerek mellett májfunkciót támogató készítményeket, vitaminokat alkalmaznak.

 



vissza a cikkekhez